Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 





Miklós modrusi püspök
II. Piusz pápa követe Mátyás király udvarában

EMLÉKEI DRAKULÁRÓL
részlet



A vlachok zsarnokát, Drakulát, mely névvel ők az ördögöt illetik, fogságban láttam, amikor a hun király mellett II. Piusz pápai követi tisztét töltöttem be: termete nem magas, de igen izmos és erős, külsőre kegyetlen és félelmetes, sasorra igen nagy, tág orrlyukakkal, arca pedig sovány és sápadt, hosszú szempillái tágra nyílt kék szemeit övezték, fekete és sűrű szemöldöke fenyegetővé tette nézését, bajuszán kívül arcát és állát borotválta. Kiugró homlokcsontjai növelték fejének méreteit. Magas tarkóját bikáéhoz hasonló nyaka kötötte széles vállaihoz, melyre fekete, göndör hajfonatok hullottak.
Mesélte a király, amit a jelenlevő titkárok is megerősítettek, hogy negyvenezer különböző nemű és korú embert, akik az ellenséges pártálláshoz tartoztak, kevéssel azelőtt öltek meg az ő parancsára. Egyeseket szekérkerékkel zúzott halálra, másokról a bőrt nyúzatta le, s ismét másokat karóba húzatván alájuk égő parazsat tétetett és azon süttette meg, voltak, akiknek a karót fején, mellén, köldökén vagy alfelén (amit még kimondani is szégyen) döfette át, zsigereiken keresztül a szájukig, s hogy semmilyen kegyetlenség ne maradjon ki, az anyák mellén karót döftek át, ezekbe húzatta gyermekeiket, majd végül másokat, miután a legvadabb módszerekkel öletett meg, a legváltozatosabb kínzásoknak vetett alá, amelyeket csakis a legkegyetlenebb zsarnok iszonyú gonoszsága eszelhetett ki.

Sz. Farkas Jenő fordítása



Aeneas Sylvius Piccolomini
II. Piusz néven pápa

FELJEGYZÉSEI
részlet


Az osztrákok vadságát és Albert kegyetlenségét bemutattuk most meg kell ezt toldanunk Ion Dracul zabolátlan gonoszságával és kegyetlen természetével, akinek bűnös üzelmei olyan hírhedettek voltak a vlachok körében, akiken uralkodott, hogy nincs az a tragédia, amely fölülmúlná őket.
A vlachok népe a Duna túlsó oldalán lakik a Fekete-tenger meg ama terület között, amelyet ma Erdélynek hívnak, s amelyen hét német ajkú város áll.
A vlachok tökéletlen és meglehetősen romlott olasz nyelven beszélnek. Egyesek úgy tudják, hogy hajdan római legiókat küldtek oda azok ellen a dákok ellen, akik ama földön éltek. A legiók élén egy bizonyos Flaccus állott, akiről kezdetben flaccusoknak, később, betűcsere révén, valachusoknak nevezték el őket. Utódaik azután, mint erről már szó volt, még a barbároknál is barbárabbá váltak.
Korunkban Dracul volt a fejedelmük, egy jellemtelen és kétszínű ember, akit az Ige megtestesülésének 1456. esztendejében Hunyadi János, Magyarország kormányzója haddal legyőzött, foglyul ejtett, s egyik fiával együtt megölt, mivel pártütő módon átállt a törökök oldalára egy bizonyos Vladiszlavot ültetett a helyébe, hogy uralkodjék a vlachokon.
Dracul másik, Ion nevű fia megmenekült a kormányzó kezétől kevéssel utóbb hadat szervezett, megölte Vladiszlavot, és atyai örökségének nagy részét visszaszerezte, a maga és apja ellenségeit kegyetlenül megölte.
A szebeni tartományt megtámadva fölgyújtott egy sor sűrűn lakott falut. A férfiak nagy tömegét láncra verve hurcolta magával Havasalföldre, ahol karóba húzatta őket. A kereskedők portékáját, akik bízva a hivatalos ígéretekben drága áruikkal Havasalföldön keresztül vették útjukat, elragadta, őket pedig megölette.
Vurciából négyszáz fiút rendelt magához azzal az ürüggyel, hogy vlach nyelvre taníttatja őket, majd bezárva egy mélyedésbe tüzet bocsátott rájuk s elégette őket.
Nemzetségének előkelőbb s vele szorosabb rokoni kapcsolatban álló férfitagjait gyermekeikkel és feleségükkel együtt megölette. Szolgáinak némelyikét derékig a földbe temette, majd agyonnyilaztatta, sokukat pedig elevenen megnyúzatta.
Egyik hadi vállalkozása során elfogott egy Daim nevű férfit, az ugyancsak Daim nevű vajdának a fiát. A szeme láttára megásatta a sírját, a papoknak megparancsolta, hogy énekeljék el a temetési szertartás énekeit, majd ennek végeztével fejét vétette a fogolynak.
A székelyek és erdélyiek magához hívatott ötvenhárom követét béklyóba verette, majd teljesen védtelen földjeikre betörve tűz és fegyver martalékává tett mindent. Hadvezérét, Cellinót, mivel nem volt hajlandó végrehajtani embertelen parancsait, karóba húzatta.
Hatszáz urciai férfit, akik egy másik tartomány felé haladtukban a keze közé kerültek, ugyancsak karón végeztetett ki.
Egy cigány egyszer megtagadta, hogy egy lopáson ért embert saját kezűleg akasszon föl. Erre hatalmas üstben megfőzette, és társaival megétette a húsát. Csecsszopókat ragadott ki anyjuk öléből, s a szemük láttára csapta őket kősziklához.
Amikor bevonult Erdélybe, az összes ott élő vlachot meghívta magához mint barátait. Majd egybeterelte, s rájuk küldvén katonáit levágatta őket, falvaikat pedig porrá égette. Úgy hírlik, több mint harmincezer embert öletett meg ilyen módszerekkel.
1462-ben követelte tőle az adót a török császár, akinek hűbérese volt. Erre ígéretet tett, hogy elmegy Drinápolyba, s magával viszi az adót és hogy biztonságban utazhassék, menlevelet kért az egyes helyi elöljárókhoz. Ezt meg is kapta. Miután azonban seregével átkelt a befagyott Dunán, a fogadására siető török elöljárókat kardélre hányta, majd végigportyázván a vidéket több mint huszonötezer férfit és nőt gyilkolt le. A leggyönyörűbb lányok is áldozatul estek kegyetlenkedésének, pedig a vlachok könyörögtek, hadd vehessék őket feleségül.
Rengeteg foglyot terelt át Havasalföldre. Egy részüket megnyúzatta, másokat cölöphöz kötve elégetett vagy forró olajban megfőzetett, a többieket pedig karóba húzatta. A mező, ahol mindezt véghezvitte, valósággal erdőnek látszott a tömérdek karótól.
Egy ízben meglátott egy férfit, aki a földjén dolgozott, s rövid inge alig födte el ágyékát. Megkérdezte tőle, van-e felesége. Megtudván, hogy házas, odarendelte az asszonyt. Ahogy ez megérkezett, megkérdezte, mi a mestersége. Arra a válaszra, hogy a szövés meg a varrás, így förmedt rá:
– Miért nem csináltál hát a férjednek olyan inget, hogy eltakarja az ágyékát? – És nyomban megparancsolta, hogy húzzák karóba az asszonyt, a férfinak meg adatott egy másik feleséget.
Számtalan gaztettéért végül is Mátyás, Magyarország királya elfogatta azon a télen, amelyen Piusz pápa Todiból visszatért Rómába. Elfogatására a török császárhoz írt levele szolgáltatta az okot, amelyet elcsíptek. A következőket tartalmazta:

Mindazon császárok császárát és uralkodók uralkodóját, akik csak élnek a Nap alatt, Mohamedet, a minden tettében szerencsés nagy Murádot és nagy szultánt alázatos hódolattal köszönti Ion vajda, Havasalföld ura.
Én, hatalmas birodalmad rabszolgája, tudatom veled, hogy ma seregemmel a magam földjére indulok, s bízom Istenben, hogy ha parancsod meg nem akadályoz benne, akkor meg is szerzem azt. Alázatosan kérem tehát Nagyságodat, hogy ne tekintsd eltévelyedésemet és súlyos vétkemet, hiszen oktalanságomban vétkeztem ellened s cselekedtem gonoszságot a földeden –, hanem könyörüljön meg rajtam kegyességed, s engedje meg, hogy elküldhessem hozzád követeimet.
Ismerem Erdély egész területét és egész Magyarországot, tapasztalatokat szereztem földjéről és belső helyzetéről egyaránt. Ha Császári Nagyságod beleegyezik, vétkemért engesztelésül Erdély egész földjét a kezedbe helyezhetem ha pedig azt birtokba vetted, már egész Magyarországot hatalmad alá vetheted. A továbbiakat követeim fogják ismertetni előtted.
Én, amíg csak élek, töretlen hűségű szolgád leszek. Isten sokáig éltesse hatalmas birodalmadat!
Kelt Rethelben 1462. november 10-én.

Volt még két, ezzel azonos tartalmú levele is, az egyik egy basának szólt, a másik Thoenona urának, azzal a kéréssel, hogy járjanak közben érte a nagy szultánnál. Bolgárból fordították le őket latinra, s így küldték meg a főpásztornak.
A vlach még most is börtönben van. Magas, tiszteletet parancsoló termetű férfi, akinek egész megjelenésén látszik: uralomra termett. Hiába, a külső gyakran hazudtolja meg azt, ami belül rejtőzik!

Boronkai Iván és Bellus Ibolya fordítása



Janus Pannonius
pécsi püspök

DRAGULA HAVASELVI VAJDA FOGSÁGBA ESÉSÉRŐL



Zengjetek ünnepi dalt! Láncot hord végre a zsarnok,
Már ha igaz, mit a hír szerterepülve susog.
Zengjetek ünnepi dalt ismét, s víg dallamotokhoz
Járjátok, Múzsák, ünnepi táncotokat!
És te, ki ekkora nagy diadalt vér nélkül arattál,
Bár győztél, mért vagy távol a tél közepén?
Egyet kér mindőnk esdő szava, drága királyunk:
Arcod után vágyunk, térj haza végre közénk!
Néped hasztalanul hív? Lásd, ezt kéri arád is,
Ezt az anyád mondhatsz-e zordonan erre „nem”-et?

Muraközy Gyula fordítása



Antonio Bonfini
Mátyás király udvari történetírója

A MAGYAR TÖRTÉNELEM TIZEDEI
részlet


Azt mondták, hogy a király a havaselviek ellen indul, hogy kiszabadítsa a törökök markából Drakulát, akinek a saját rokonságából adott asszonyt törvényes házastársul. Miután odament, nem tudom, mi okból, ugyanis erről senkinek sincs fogalma, Erdélyben elfogta Drakulát, és mindenki várakozása ellenére megerősített egy másik Drakulát, akit a török állított a tartomány élére. Amazt fogolyként Budára vitte, és tíz év tömlöccel büntette. Úgy említik, hogy Drakula hallatlanul kegyetlen és igazságos volt. Mondják, hogy a törökök követei üdvözlés közben nemzeti szokásuk szerint vonakodtak frígiai sapkájukat levenni, mire három szöggel rögzítette azt a fejükhöz, hogy a szokást megerősítse, és többé le se vehessék számtalan törököt húzott nyársra, és a barátaival ezek között lakomázott jó étvággyal máskor minden végsőkig legyengült, szerencsétlen egészségű és sorú koldust bőséges traktán látott vendégül, majd étellel-itallal teletömve tűzzel emésztette el őket továbbá a török rabok talpát gyakran megnyúzta, őrölt sóval bedörzsölte, majd a sós talpakhoz nyaldosó kecskéket engedett, amelyek érdes nyelvükkel a fájdalmat fokozták amikor egyszer nyugtalankodott amiatt, hogy a pénze, amelyet egy firenzei kereskedőre bízott, megvan-e, azt kifektette az út közepére, és csak akkor bocsátotta el bántatlanul, amikor éjszaka a pénzt megszámolta, és kiderült, hogy az nem csapta be őt akkora szigorúsággal élt, hogy ezen a barbár vidéken még az erdő közepén is bárki biztonságban lehetett a holmijával együtt. Később Mátyás visszahelyezte a korábbi méltóságába de aztán a török háborúban elesett fejét ajándékba küldték Mahometnek.

Kulcsár Péter fordítása



Osztrovicei Konsztantyin Mihajlovics
kitért szerb janicsár, zvecsáji dizdár, később huszárkapitány Mátyás király seregében

ÖNÉLETÍRÁSA
részlet



Vlad egymás után kétszer jött is a szultán udvarába, azután azonban néhány évig vonakodott ezt megtenni. A szultán ekkor egy főembert, Hamza béget küldte el hozzá. Amikor a bég Braila városban fel akarta keresni, megakadályozta ebben, ugyanis azt parancsolta szolgáinak, hogy annyi ideig tartóztassák fel a szultán követét, amíg az magától ismét vissza nem indul. Ő meg eközben elment és sereget gyűjtött. Tél volt, s befagyott a Duna. Egész seregével átkelt a Duna jegén, és Nikápoly alatt betört a szultán országába. Embereit rabolni, fosztogatni engedte, s azok törököket és keresztényeket gyilkoltak le a falvakban és a kisebb városokban. Ezzel nagy károkat okozott a szultánnak. Mindenkinek – élőknek és holtaknak – levágatta az orrát, s ezeket Magyarországra küldte, azzal dicsekedve, hogy ahány orrot küldött, annyi törököt vágott le. Ezután ismét Brailába ment a szultán követéhez, akinek nem volt tudomása arról, hogy mi is történt. A követet teljes kíséretével együtt – negyvenen voltak – elfogatta s egy erős vízierődbe küldette el őket. Ezt Kuristának hívták. Megparancsolta, hogy Hamza béget, a szultán követét törjék kerékbe, minden szolgájával együtt.

Fenyvesi László fordítása



Turszun bég
török történetíró

A HÓDÍTÓ MOHAMMED SZULTÁN TÖRTÉNETE
részlet



Az a vérszomjas zsarnok és kegyetlen gyaur, mikor Iflak vilájetjének válija lőn, a hetedik égig érő küszöb iránt, adózásra kényszeríttetvén, minden évben személyesen megjelent az adóval és tömérdek ajándékkal, s a boldogságos küszöböt csókolva kegyelemkérését megújította. Drága díszruhákkal, vörös sapkákkal, aranyos uszkuffal megajándékoztatva és a padisahnak sokféle kegyével megörvendeztetve bocsáttatott vissza országába. De kegyetlen zsarnoka volt a hitetleneknek. Kegyetlenkedése oly nagy fokú volt, hogy ha például valamely faluban egy egyén valami hibát, vagy bűnt követett el, azon falunak összes lakosságát, férfiakat és nőket gyermekeikkel együtt, elevenen karóba húzatta. Agacs-Hiszárral szemközt – mely e nyomorultnak székhelye volt – hat mérföldnyi hosszúságban két sor sövényt fonatott, s a mellé tövisbokrokat ültettetett, azt mondva, hogy kertet csinál magának azután a két sövény közét karóba húzott magyarokkal, moldvaiakkal és oláhokkal rakatta meg. Azonkívül – a vár környéke erdős, fás hely lévén – mindegyik fának mindegyik ágán számtalan felakasztott ember függött, s parancsa az volt, hogy aki e felakasztottakból egyet levesz, az annak a helyére akasztassék.

Thúry József fordítása



Fjodor Kuricin deák
III. Iván cár követe Mátyás király udvarában

ELBESZÉLÉS DRAKULA HAVASELVI VAJDÁRÓL



I. Havaselve földjén egy görög hitű keresztény ember volt a vajda, akit Drakulának hívtak. Ez román név, oroszul ördögöt jelent, Drakula kegyetlen volt: amilyen a neve, olyan volt élete is.
Egyszer felkeresték a török szultán követei. A vajda elé járultak, s a maguk szokása szerint meghajoltak előtte, de turbánjukat nem vették le. Drakula e szavakkal fordult a követekhez:
– Miért viselkedtek így? Nagy uralkodóhoz jöttetek, és megsértettetek engem.
A követek így válaszoltak:
– Országunkban, fejedelem, ez a szokás!
Erre Drakula így szólt:
– Ám legyen: megerősítem törvényeteket, hogy szigorúan betartsátok! – S azzal a turbánokat apró szegekkel a követek fejéhez szegeztette.
Majd útjukra bocsátotta őket, mondván:
– Menjetek, és mondjátok meg uralkodótoknak: lehet, hogy ő eltűri tőletek ezt a sértést, de én nem szoktam hozzá. Ne kényszerítse hát szokásait más uralkodókra, akiknek azok nem kellenek tartsa meg szokásait a saját országában!

II. A szultán nagy haragra gerjedt, és hatalmas sereggel háborút indított Havaselve ellen. Drakula annyi embert szedett össze, amennyit csak tudott, és az éj közepén rárontott a török táborra. Sok törököt megölt, de kis seregével nem tudta legyőzni a hatalmas ármádiát, és visszavonult. Reggel szemlére állította ki a csatából visszatért sereget: azt a harcost, aki elöl sebesült meg, nagy tisztelettel övezte és vitézzé ütötte, azokat meg, akik hátulról kaptak sebet, karóba húzatta, mondván: – Nem férfiak, hanem asszonyok vagytok! – Amikor meg ismét a törökök ellen készülődött, ilyen beszédet intézett harcosaihoz: – Aki már a csata előtt a halálra gondol, ne jöjjön velem, maradjon itthon!
Amikor a szultán ezt meghallotta, nagy szégyenében meghátrált, mert seregét Drakula megtizedelte, és ezért nem szánta rá magát az újabb ütközetre.

III. Később a szultán azt követelte követe útján Drakulától, hogy fizessen neki adót. Drakula nagy tisztelettel fogadta a követet, megmutatta neki a kincseit, és így szólt hozzá: – Nem adót akarok fizetni a szultánnak, hanem egész seregemmel, minden vagyonommal rendelkezésére akarok állni amint kívánja, úgy fogom szolgálni! Mondd meg a szultánnak, hogy adja parancsba embereinek: amikor átvonulok országotokon, ne bántsák vitézeimet, mert a szultánhoz megyek és adót viszek neki.
Amikor a szultán megtudta, hogy Drakula őt akarja szolgálni, parancsba adta, hogy a vajdát mindenütt nagy tisztelettel fogadják ő maga pedig gazdag ajándékokat küldött Drakulának. Örült a vajda szándékának, mert ebben az időben keleti szomszédaival háborúzott. Parancsot küldött hát birodalmának valamennyi városába, hogy semmi rosszat ne vétsenek Drakula ellen, ne tanúsítsanak ellenállást, ha bejön az országba, hanem fogadják nagy tisztelettel.
Drakula meg egész seregével török földre vonult, ahol a szultán őrsége kísérte és nagy tisztelettel vette körül. A vajda ötnapi járóföldre hatolt be a török földre, majd váratlanul visszafordult, elfoglalta és kirabolta a városokat és falvakat, sok foglyot ejtett azokat, akik ellenálltak, megölte, sok törököt karóba húzott, másokat kettéhasított vagy máglyára vetett. Nem kímélte még a csecsszopókat sem. Végigdúlta az egész vidéket, semmit sem hagyott meg az ott lakó keresztényeket meg elűzte, és a saját országába telepítette.
Gazdag zsákmánnyal tért haza, a szultán őrségét meg illendően útnak eresztette, mondván:
– Menjetek, és mondjátok el a szultánnak, amit láttatok! Amennyire tudtam, megszolgáltam neki. S ha még további szolgálatomra is igényt tart, számíthat rám, amíg csak erőmből telik!
A szultán semmit sem árthatott neki, csak szégyenkezett.

IV. Drakula a maga országában minden bűnt könyörtelenül megtorolt. Ha valaki rosszat művelt, lopott, rabolt vagy igazságtalan volt, akkor kimondta rá a halálos ítéletet: lett légyen az illető bojár, vagy pap, vagy szerzetes, vagy egyszerű ember, vagy bármilyen gazdag – halálát semmivel sem válthatta meg. Ilyen rettegett volt ez a vajda.
Valahol volt egy forrás, s mellette egy kút. Ehhez a kúthoz minden irányból utak vezettek. A vándorok mindenünnen ide jöttek, és ittak a kút forrásvizéből: a víz hideg és nagyon jó volt. Drakula e kúthoz egy művészi szépségű aranykelyhet tétetett, anélkül, hogy őriztette volna. Aki csak inni akart, ihatott ebből a kehelyből, s azután a helyére tette. Telt-múlt az idő, s a kehely ott maradt, senki sem merte ellopni.

V. A vajda egyszer kihirdette az egész Havaselvén, hogy jöjjenek el hozzá az öregek és nyomorékok, a koldusok és a bélpoklosok. Megszámlálhatatlan sok nyomorék és koldus gyűlt össze abban a reményben, hogy a vajdától alamizsnát kapnak. Drakula parancsára valamennyiöket beterelték egy erre a célra épített nagy hodályba, s ott megvendégelték őket. A szerencsétlenek ettek, ittak, vigadoztak. Azután maga Drakula is felkereste őket és megkérdezte tőlük:
– Mit kívántok tőlem?
Azok meg így válaszoltak:
– Ami Istennek és fenségednek tetszik! Tégy velünk úgy, amint Isten sugalmazza néked!
Drakula megkérdezte:
– Akarjátok-e, hogy megszabadítsalak benneteket minden földi szomorúságtól és ínségtől?
A nyomorultak azt gondolták, hogy a vajda nagyon irgalmas lesz, s ezért kórusban felelték:
– Akarjuk, uralkodó!
Drakula erre megparancsolta, hogy zárják be a hodályt és gyújtsák fel. Valamennyien bennégtek. Ekkor a vajda így szólt bojáraihoz:
– Tudjátok meg, hogy miért tettem ezt! Először is azért, hogy ne zaklassák a népet panaszaikkal, és országomban senki se legyen szegény, csak gazdag másodszor – megváltottam őket szenvedésüktől, a nyomortól és súlyos betegségüktől.

VI. Egyszer valahogy a magyar földről két katolikus szerzetes kereste fel Drakulát alamizsnáért. A vajda külön-külön szobában helyezte el őket. Azután magához hívatta az egyik szerzetest, megmutatta neki a palotája körül kivégzetteket, karóba húzottakat vagy kerékbe törteket és megkérdezte:
– Helyesen cselekedtem-é, és mi a véleményed azokról, akiket karóba húzattam?
A szerzetes válasza így hangzott:
– Nem, uram, te gonosz dolgokat művelsz, kegyetlenül gyilkolod az embereket, pedig az uralkodónak irgalmasnak kell lennie! Azok, akiket karóba húzattál – mártírok!
A vajda ezután a másik szerzetest hívatta magához, és ugyanazt kérdezte tőle is. A szerzetes így válaszolt:
– Te Istentől felkent uralkodó vagy éppen azért, hogy a gonosztevőket kiirtsd, az arra méltókat pedig megjutalmazd. Ezek a gonosztevők csak méltó büntetésüket nyerték el tettükért.
Drakula ismét magához hívatta az első szerzetest, és így szólt hozzá:
– Miért hagytad el celládat és kolostorodat, miért járod a nagy uralkodók udvarait, ha semmit sem értesz a világi dolgokhoz? Lám, azt mondtad, hogy ezek itt – mártírok. Ha így van, téged is a mártírok közé akarlak sorolni!
S meg is parancsolta, hogy ezt a szerzetest is húzzák karóba. A másik szerzetesnek meg ötszáz aranydukátot adott, s így dicsérte meg: – Te értelmes ember vagy! – Azután nagy tisztelettel kísértette el magyar földig.

VII. Egyszer egy gazdag kereskedő érkezett a magyar földről Drakula városába. A vajda megparancsolta neki, hogy áruval megrakott szekerét hagyja az utcán az előtt a ház előtt, amelyben éjszakai pihenőre tér. Éjjel valaki százhatvan aranydukátot ellopott a szekérről. A vajda megnyugtatta: – Reggelre visszakapod a dukátjaidat!
Megparancsolta, hogy az egész városban keressék a tolvajt, és mindenkit megfenyegetett: – Ha a tolvaj nem kerül kézre, akkor az egész várost elpusztítom!
Amíg a tolvajt keresték, Drakula a kereskedő szekerére tétette a százhatvan dukátot, sőt még meg is toldotta eggyel.
Másnap reggel, alighogy felvirradt, a kereskedő a szekeréhez ment, és megtalálta az aranyakat. Számolja, s látja, hogy eggyel még több is van, mint volt. Megint megszámolja, de az eredmény ugyanaz lett. Elment hát Drakulához, és közölte vele:
– Uralkodó! Ma megtaláltam a pénzemet. Sőt, pénzeszsákomban a százhatvan dukáton felül van még egy felesleges dukát is, ami nem az enyém.
Közben a megtalált tolvajt elővezették a lopott pénzzel. Drakula elbocsátotta a kereskedőt, s búcsúzóul így szólt hozzá:
– Menj békével! De ha nem mondtad volna meg, hogy eggyel több dukátot találtál, akkor bizony ezzel a tolvajjal együtt húzattalak volna karóba!

VIII. Ha egy asszony megcsalta a férjét, ő annak szeméremtestét kivágatta és lenyúzatta, s az asszonyt meztelenül, a bőrdarabbal együtt a város piaca közepén egy cölöphöz kötöztette, és a lányoknak, akik nem őrizték meg szüzességüket és az özvegyasszonyoknak és más hozzájuk hasonlóknak a mellét vágatta le, másoknak a szeméremtestéről lenyúzatta a bőrt és izzó vaspálcát nyomatott a hüvelyükbe, amíg a pálca a szájukon ki nem jött így álltak meztelenül a cölöphöz kötözve, amíg testük és csontjaik szét nem hulltak vagy a madarak étke nem lett.

IX. Egyszer országjáró útján Drakula meglátott egy szakadozott, ócska inget viselő szántóvetőt, akitől megkérdezte:
– Van feleséged?
– Van, uralkodó! – felelte a paraszt.
Erre Drakula megparancsolta:
– Hozd a házamba, látni akarom!
Mikor látta, hogy az asszony egészséges és fiatal, megkérdezte a szántóvetőt:
– Mi az, talán nem vetettél lent?
– Van nekem lenem, uralkodó, bőségesen! – felelte a szántóvető, és megmutatta a lenkötegeket.
Méregbe gurult erre a vajda, és így szólt az asszonyhoz:
– Hogyhogy te lustálkodsz és nem gondoskodsz a férjedről? Az ő dolga az, hogy szántson, vessen és téged eltartson, a te kötelességed meg, hogy tiszta és díszes öltözéket készíts férjednek. Egészséges vagy, és még inget sem szőttél neki. A te bűnöd, hogy ilyen rongyokban jár. Ha a férjed nem vetett volna lent, akkor ő lenne a bűnös!
Ezután levágatta az asszony kezeit, őt magát meg karóba húzatta.

X. Egy másik alkalommal, a kivégzések után megparancsolta, hogy ebédjét a karóba húzottak teteme mellett szolgálják fel, mintha így jobban esett volna neki az étel és ital. Az ételt felszolgálók egyike nem bírta elviselni a hullaszagot, befogta az orrát, és elfordult a kivégzettektől. Drakula megkérdezte tőle:
– Mi van veled?
– Uralkodó, nem bírom elviselni ezt a bűzt! – felelte a szolga.
Erre Drakula őt is karóba húzatta:
– A karó magasba emel, és a bűz így nem jut el hozzád!

XI. Egy másik alkalommal Mátyás magyar király követe, egy lengyel származású főúr kereste fel Drakulát. A vajda maga mellé ültette ebédelni a kivégzettek között, és egy hosszú, aranyozott karót készíttetett elébe, majd megkérdezte tőle:
– Kitalálod-e, hogy miért készíttettem ide ezt a karót?
Megijedt a követ, és így felelt:
– Úgy gondolom, uralkodó, hogy valamelyik előkelő főúr vétkezett ellened, és olyan tisztelettel akarod a túlvilágra küldeni, ahogyan még senkit sem végeztettél ki.
– Igazat beszéltél. Te nagy uralkodó követe vagy, ezért a számodra készíttettem ide ezt a karót.
A követ így válaszolt:
– Uralkodó! Ha valami olyat csinálok, amivel rászolgálok a halálra, akkor tégy, ahogyan akarsz, hisz te igazságos bíró vagy, nem te, hanem magam leszek halálom okozója!
Elnevette magát Drakula, és így szólt:
– Ha nem így, hanem kihívóan viselkedtél volna, akkor, esküszöm, ezen a karón ülnél!
Azután bőkezűen megjutalmazta a követet, és tisztelettel útjára bocsátotta:
– Éppen neked kell a nagy uralkodó követeként más uralkodókat felkeresned, mert jól tudsz velük beszélni más követ ne merjen hozzám jönni, amíg meg nem tanulja, hogyan illik a nagy uralkodókkal tárgyalni!

XII. Bárhonnan is kereste fel valamely cár vagy király követe, ha nem tudott ügyesen tárgyalni és a vajda fondorlatos kérdéseire megfelelni, akkor Drakula karóba húzatta, és így búcsúzott tőle:
– Nem én vagyok az okozója halálodnak, hanem uralkodód vagy te magad! Ezért hát ne is átkozz engem. Ha uralkodód tudta, hogy tanulatlan és ostoba vagy, és mégis elküldött hozzám, a bölcs uralkodóhoz, akkor ő is pusztított el téged, ha meg magad vállalkoztál erre a szolgálatra, mit sem értve ehhez a feladathoz, akkor önmagad vagy végzeted okozója!
Ilyen volt Drakula szokása.

XIII. A vajda parancsára a mesterek vashordókat készítettek, megtöltötték arannyal, beforrasztották, azután egy folyó fenekére süllyesztették. Ezután Drakula nyomban lenyakaztatta ezeket a mestereket, nehogy valaki is tudjon kincséről, kivéve druszáját – az ördögöt.

XIV. Amikor Mátyás magyar király háborút indított a vajda ellen, Drakula elébe ment seregével, megküzdöttek a király Drakulát élve foglyul ejtette. A vajdát saját emberei árulták el. Drakulát a királyhoz vezették, aki tömlöcbe záratta. Budától északra, a Duna menti Visegrád tömlöcében töltött tizenkét évet, Havaselvén meg a király másik vajdát ültetett a trónra.

XV. Amikor ez a vajda meghalt, a király Drakuláért küldött a tömlöcbe, hogy visszaadja a trónját azzal a feltétellel, hogy áttér a katolikus hitre, mert ha nem, akkor élete végéig rabságban marad.
Drakula mindig jobban szerette a földi élet múló gyönyöreit, mint az örök élet végtelen boldogságát, s ezért elhagyta hitét, elárulta a pravoszláv egyházat, a fényből a sötétségbe merült, s mert nem akarta tűrni a börtön múló kínjait, inkább örök gyötrelemre kárhoztatta magát. Felvette hát az eretnek latin hitet. A magyar király nemcsak a havaselvei vajdaságot adta vissza neki, hanem feleségül adta hozzá édestestvérét is. Ez az asszony két fiút szült Drakulának. Még körülbelül tíz évig élt, s így is halt meg ebben a hazug hitben.

XVI. Mesélik hogy Drakula a börtönben töltött években sem hagyott fel gonosz szokásaival: egereket fogdosott össze, madarakat vásárolt a piacon és agyonkínozta őket: az egyiket karóba húzta, a másiknak a fejét vágta le, a harmadiknak a tollazatát tépdeste le, azután szárnyára bocsátotta. A tömlöcben kitanulta a vargamesterséget, és ezzel tartotta el magát.

XVII. Amikor a király kiszabadította rabságából és egy időre Budával szemben, Pesten adott neki szállást, akkor történt a következő eset. Még mielőtt a király fogadta volna, Drakula házának udvarán elrejtőzött egy bizonyos gonosztevő. Üldözői berontottak az udvarba, ahol megkeresték és elfogták ezt az embert. Ekkor Drakula, kijőve a házból, kivonta kardját, és levágta a gonosztevőt megragadva tartó őr fejét. Ezt látván, a többi üldöző elfutott, Drakula meg szabadon engedte a gonosztevőt. A megfutamítottak elmentek a bíróhoz, és mindent elmondtak neki. A bíró a városatyákkal együtt panaszt tett Drakula ellen a királynál. Mátyás küldönce útján megkérdezte Drakulát, hogy miért cselekedett ilyen gonoszul. Drakula így válaszolt:
– Semmiféle rosszat nem tettem, az őr önmagát pusztította el. Bárki, aki így be mer törni egy uralkodó udvarába, hasonló sorsra jut. Ha te magad jöttél volna el hozzám, s megtaláltam volna udvaromban a gonosztevőt, akkor kiszolgáltattam volna őt neked, hogy ne irgalmazz meg neki.
Amikor a királynak átadták ezt az üzenetet, az csak nevetett, és csodálkozott Drakula véleményén.

XVIII. A vajda halála pedig így történt. Havaselve földjére betörtek a törökök, raboltak, foglyokat ejtettek. Drakula rárontott a török seregre, azok megfutamodtak, a vajda meg üldözte és kegyetlenül aprította őket. Drakula diadalmasan felugratott egy magas hegyre, és onnan nézte, hogyan kaszabolják vitézei a törököket. Amikor kíséretétől eltávolodott, saját seregének vitézei töröknek vélték, rárontottak, s közülük valaki ledöfte kopjával Drakula megdühödvén, öt harcost kardélre hányt, de mert ellenei sokan voltak, végül is kopjákkal felnyársalták.

XIX. A király ezután testvérét, annak két fiával együtt, visszavitette Magyarországra. Az egyik ma is él, a királyfi udvaronca, a másik a nagyváradi püspökhöz került, és akkor halt meg, amikor Budán voltunk. Láttuk Drakula harmadik, legidősebb fiát is, Mihályt, itt Budán. Még a vajdának a király húgával kötött házaságát megelőzően született ez a fiú Drakulának valamilyen lánnyal történt nászából. A török szultántól menekült most ez a fiú a királyhoz.

XX. Drakula pusztulása után Stefán moldvai vajda a király hozzájárulásával az egyik vajda Vlad nevű fiát ültette Havaselve trónjára. Ez a Vlad fiatal korától szerzetes, majd pap és az egyik kolostor főnöke volt, de azután felhagyott a szerzetesi élettel, megnősült és vajda lett. Annak a vajdának az özvegyét vette el feleségül, aki rövid ideig Drakula után uralkodott, amíg a moldvai Stefán meg nem ölte. S most is ez a Vlad nevű volt szerzetes és archimandrita Havaselve földjének a vajdája.
Ezt az elbeszélést első fogalmazásban 1486. február 13-án írta a bűnös Jefroszin*, majd ugyancsak ő dolgozta át 1490. január 28-án.

Iglói Endre, Misley Pál és Tatár Béla fordítása



Mathias Hupfuff
strassburgi nyomdász

FÖLÖTTÉBB KEGYETLEN ÉS BORZALMAS TÖRTÉNET A VAD GONOSZTEVŐRŐL, DRAKULA VAJDÁRÓL
szemelvények


Krisztus születése után 1456-ban Drakula számos rettentő, borzalmas és kegyetlen dolgot művelt.

Item, ebben az évben úrrá tették őt Havasalföldön. Rögvest megölette Laszla vajdát, aki maga is úr volt ott. Nem sokkal ezután Erdélyben is, a Barcaságban felégetett egy Beckendorff nevű falut, nőket, férfiakat, ifjakat, öregeket, sokukat magával hurcolta Havasalföldre, vasláncra verve, s ott valamennyit karóba húzatta.

Item, követeket küldtek a magyar és a szász királyságból s Erdélyből, szám szerint ötvenötöt, Havasalföldre. Ezeket Drakula öt héten át fogva tartotta, karókat állítva szálláshelyük elé, úgyhogy igen nagy gondban voltak. Ezt azért cselekedte, mert árulástól félt. Ezalatt ő maga betört a Barcaságba, szétzilálta a gabonát, s az egész termést felégette. A népet pedig fogságba ejtve kivezettette Brassón kívülre, s Drakula itt a Szent Jakab kápolnánál íme ezt cselekedte felégettette az elővárost, s amikor a nap megvirradt, asszonyokat és férfiakat, ifjakat és öregeket karóba húzatott a hegy lábánál álló kápolna mellett, maga pedig odaült alájuk középre, s jóízűen elfogyasztotta reggelijét.

Item, csináltatott egy nagy üstöt, tetejére átlyuggatott deszkákat tétetett, s az embereket azokon át fejjel lefelé belelógattatta, így tartván őket foglyul, majd megtöltette az üstöt vízzel, nagy tüzet rakatott az üst alá, s az embereket ily módon hagyta nyomorultul ordítani, míg azok teljesen meg nem főttek és el nem pusztultak.

Item, számos embert oldalvást húzatott karóba, mindenféle népet, keresztényeket, zsidókat, pogányokat, úgyhogy azok sokáig rángatóztak, rúgkapáltak, vinnyogtak egymás hegyén-hátán, mint holmi békák. Aztán kezüket és lábukat is felnyársalta. Mindeközben gyakorta a saját nyelvén beszélt, s mennél nagyobb jajveszékelést csaptak amazok, annál nagyobb volt az ő öröme.

Item, egyszer egy pap arról prédikált, hogy a bűnök nem bocsáttatnak meg, ha az ember a jogtalanul szerzett jószágokat nem adja vissza. Ekkor meghívta őt Drakula a házába, s asztalához ültette. Drakula megtört egy fehér kenyeret, amilyet maga akart megenni. A pap egy idő múltán fogta az egyik kenyérdarabot és megette azt. Drakula így szólt hozzá:
– Nemde azt prédikáltad ma, hogy a bűn nem bocsáttatik meg, ha az ember a jogtalanul szerzett jószágot nem adja vissza?
A pap azt mondta:
– Igen.
Drakula viszont így válaszolt:
– Akkor miért eszed meg a kenyeret, amelyet magamnak törtem?
És nyomban karóba húzatta a papot.

Item, volt néki egy ágyasa, aki azt állította magáról, hogy terhes lenne. Drakula bábával nézette meg az asszonyt, s az azt állította, hogy nem terhes. Ekkor Drakula felvágta az ágyasa hasát egészen a melléig, mondván, látni akarja, hol van a magva, vagy hol volt.

Item, jött az országába mintegy háromszáz cigány. Ő kiválasztotta közülük a legjobb hármat, megsüttette őket, s ezeket a többieknek meg kellett enniük. És így beszélt hozzájuk:
– Így fogjátok mind megenni egymást, ha nem mentek a török ellen!
Örültek a cigányok, hogy a törökökkel hadakozhatnak. Drakula pedig a lovakat és az embereket marhabőrökbe öltöztette. S midőn a cigányok a törökökre rontottak, a törökök lovai megrémültek a marhabőrök recsegésétől és egy folyó felé menekültek. Ott igen sok török vízbe fulladt, győzelemre juttatva a cigányokat.

Item, jött két szerzetes az országába, kiket ő meghívott, jönnének el hozzá, s ez meg is történt. Ekkor elővette az egyik szerzetest, s megkérdezte tőle, mi jót mondanak róla az emberek. A szerzetes félt, s így szólt:
– Csak jót beszélnek rólad, igazán jámbor uralkodó vagy, s ezt mondom én is felőled.
Fogva tartotta ezt a szerzetest, s elébe hozták a másikat, kitől ugyanazt kérdezte, mint az elsőtől. A második szerzetes így gondolkodott: így is, úgy is meg kell halnom, tehát az igazságot mondom neki. Ezért aztán így szólt:
– Te vagy a kegnagyobb gonosztevő, aki csak fellelhető a világon. S nem találkoztam olyan emberrel, aki valaha is jót mondott volna rólad, s ezt magad is bizonyítottad.
Ekkor így szólt Drakula:
– Az igazat mondtad nekem, ezért élni hagylak.
És szabadon bocsátotta. Aztán ismét az elsőért küldött, hívén, hogy most az is az igazat mondja. Ám az úgy beszélt, mint annak előtte. Drakula szólt:
– Vigyétek!
S karóba húzatta a hazug beszéd miatt.

Item, vásár volt az országában, s a kereskedőknek éjszakára el kellett hagyniuk bódéikat, amelyekben napközben áruikat kínálták, s ekkor Drakula éjszaka bement mindegyik bódéba, s némelyiknek elvett a pénzéből, másoknak betett pénzt a bódéjába s jól megjegyezte, kitől mennyit vett el, vagy kinek mennyit adott. S ahogy ismét nap lett, Drakula ismét a bódékhoz ment s megkérdezett mindenkit, mennyije veszett el, és azt kifizette neki, ám ha valamelyikük talált valamit és azt elhallgatta, azt karóba húzatta.

Item, egyszer vásárosok jöttek az országába, s panaszkodtak, hogy nem tudják áruikat pénzre váltani. Ahogy ezt Drakula meghallotta, megvette valamennyiük áruit, és szép pénzt fizetett nekik érte. Ekkor e kereskedők hamarosan ismét visszajöttek és új árukat hoztak, amikor a vásárnak már vége volt. Ahogy ezt Drakula meglátta, maga elé vezettette mindannyiukat és mondta nekik:
– Ti mind csalók és hazugok vagytok, panaszkodtok, hogy nem juttok pénzhez, de mihelyt eladtok egy árut, másikat hoztok helyette.
És ezek után mindegyiket karóba húzatta.

Item, a kincseit a legravaszabb módon elsüllyesztette, majd az összes mesteremberét, egyiket a másik után megölette az utolsó szálig. Volt még mellette egy legényke, akit megkérdezett, tudja-e, hol vannak elrejtve a kincsei. A legényke azt felelte, hogy semmit sem tud felőlük, pedig titokban jól ismerte a helyet. Drakula őt is megölte, hogy senki se ismerhesse és találhassa meg a kincseit.
Nem sokkal ezután elfogta őt Magyarország királya, és szigorú fogságban tartotta hosszú ideig. Azután Budán megkeresztelkedett és nagy bűnbánatot tett. Ezt követően a király Drakula vajdát ismét úrnak tette meg, amilyen annak előtte volt. S azt mondják, ezután sok jó dolgot cselekedett.

Nyomtattatott Strassburgban
Az Úr 1500-ik esztendejében

Szalai Lajos fordítása



Hunyadi Mátyás
magyar király

LEVÉL IV. SIXTUS PÁPÁNAK
1476. december 8.
részlet



Kapitányom, Drakula elsősorban a törökre nézve igen veszedelmes és harcias férfiú.

Sz. Farkas Jenő fordítása

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 53256
Hónap: 669
Nap: 20